Fájni fognak a szavak, amiket le fogok írni, de muszáj megtennem.
Figyelem!
A blog meg fog szűnni!!!
Nem ijesztgetlek Titeket, nem ámítás, tényleg megszüntetem a Saade story-t. Nagyon fáj a lelkemnek, hiszen ez a történet volt úgymond az első "gyermekem", és sajátomként fogok rá mindig is gondolni. De az utóbbi időben...megváltozott a véleményem a történetről. Nem, nem szerettem ki Ericből, csak egyszerűen elvesztettem az érdeklődésemet a történet iránt. Ízetlenné váltam a saját történetemben. :( És ez nekem most nagyon fáj. Ez az egyik oka, hogy abbahagyom ezt a fictiont.
A másik oka: a visszajelzések.
Tudjátok, hogy SOHA nem ragaszkodtam a kommentekhez. Örültem, ha voltak, de nem szabtam komihatárt, se semmi ilyesfajta dolgot. De az utóbbi időben már a kattintgatások is eltűntek, és ebből azt szűrtem le, hogy már nem érdekel Titeket Eric és Lola története. Lehet, nem így van, de nekem teljesen ez jött le belőle, és rossz leírnom ezeket a dolgokat, mert szomorúvá tesznek.
A harmadik ok pedig az, hogy megint megsérültem - lelkileg. Nem nagy dolog miatt, és nem is egyszer, de ha sok kicsi összegyűlik, az ember előbb-utóbb összeroppan a súly alatt. Most vagyok elsőéves gimnáziumban, és ez olyan terheket ró rám, amit néha nehezen tudok cipelni. Nem az osztályommal van probléma. Nagyon rendes mindenki - egy-két ember kivételével, de az a két ember is elég ahhoz, hogy teljesen hasznavehetetlennek érezzem magam.
Szóval, azt hiszem, ennek a történetnek itt most vége kell, hogy legyen. Egy teljesen új már bontakozik ki a fejemben, sőt kettő is, de ezt a történetet már 100%, hogy befejeztem. Ha szeretnétek, fent hagyom így, hogy ha egyszer visszatérne a kedvem, folytathassam, de ha nem, akkor azt is teljes mértékben megértem.
Sajnálom, hogy így alakult, remélem, nem fogtok nagyon utálni, és nem haragszotok majd rám annyira.
Nagyon szeretlek Titeket, és ha kíváncsiak vagytok a további írásaimra, akkor azokat nagyon szívesen megosztom Veletek.
Tényleg ne haragudjatok rám.
Annie Hopes (talán ezen a blogon, utoljára)
Szia!
VálaszTörlésSzomorúan olvasom, hogy abbahagyod ezt a blogot. Remélem, egyszer talán majd folytatod.
A további írásaidat közzé fogod tenni valahol vagy hogyan olvashatjuk?
Remélem hamarosan rendbe jössz lelkileg. Más emberek miatt ne érezd magad hasznavehetetlennek. Az ilyen emberek egyszer visszakapják az élettől, amit okoztak. Próbáld őket levegőnek nézni illetve amit mondanak egyik fülön be a másikon pedig ki. Nem könnyű, de egy idő után már menni fog, ezt tapasztalatból mondom. Kitartást hozzájuk és fel a fejjel :)
Üdv:
Liri