Happy Birthday & Informations

Először is, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy Nagyon Boldog születésnapot kívánjak Eric Saade-nak, aki nélkül ez a blog most nem létezne. :)<3 Már említettem, mennyit jelent nekem ez a nagyszerű énekes: a zenéje annyi mindenen átsegített már, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle. És nem is akarok. :)
Szóval remélem, hogy jól fogja érezni magát a mai napon, és nem búslakodik egy percig sem, hiszen fiatal még, és előtte áll az egész élet!

A másik dolog: nem hagyom abba véglegesen ezt a blogot, csak szüneteltetem egy ideig. Persze az eddigi részek ugyan úgy elérhetőek lesznek, csak a fejezeteket akkor fogom hozni, amikor tényleg van ihletem írni ezt a történetet, és nem fogom erőltetni. Szerintem ez így elfogadható ajánlat, nem? :)

Harmadik dolog: Annnnnnyira, de annnnyira szeretlek Benneteket! <3 Köszönöm a leveleket, a komit, és a támogatást! :) Nagyon aranyosak vagytok, teljesen meghatódtam, mennyien szerettek! <3

Két új blogot nyitottam, ha kíváncsiak vagytok a további írásaimra, itt mindig megtaláltok! :)
1. Eric Saade blog:
http://unforgettable-saade.blogspot.hu/

2. Egy kitalált történet, amely itt játszódik, Budapesten
http://ez-rolunk-szol.blogspot.hu/

Mindkét blog tárva-nyitva áll a régi-új olvasóim előtt, remélem, sokan fogjátok majd látogatni őket! :)
Az új blogokon találkozunk!
x Ann

Ezt a képet én rajzoltam Ericnek, születésnapja alkalmából...kicsit bénácska lett, és másoltam is a képet, de szívből készült, és remélem, látni fogja egyszer ő is ezt a művet! :)<3
Happy Birthday Eric Saade! I love u!

It's over.

Fájni fognak a szavak, amiket le fogok írni, de muszáj megtennem.
Figyelem!
A blog meg fog szűnni!!!
Nem ijesztgetlek Titeket, nem ámítás, tényleg megszüntetem a Saade story-t. Nagyon fáj a lelkemnek, hiszen ez a történet volt úgymond az első "gyermekem", és sajátomként fogok rá mindig is gondolni. De az utóbbi időben...megváltozott a véleményem a történetről. Nem, nem szerettem ki Ericből, csak egyszerűen elvesztettem az érdeklődésemet a történet iránt. Ízetlenné váltam a saját történetemben. :( És ez nekem most nagyon fáj. Ez az egyik oka, hogy abbahagyom ezt a fictiont.
A másik oka: a visszajelzések.
Tudjátok, hogy SOHA nem ragaszkodtam a kommentekhez. Örültem, ha voltak, de nem szabtam komihatárt, se semmi ilyesfajta dolgot. De az utóbbi időben már a kattintgatások is eltűntek, és ebből azt szűrtem le, hogy már nem érdekel Titeket Eric és Lola története. Lehet, nem így van, de nekem teljesen ez jött le belőle, és rossz leírnom ezeket a dolgokat, mert szomorúvá tesznek.
A harmadik ok pedig az, hogy megint megsérültem - lelkileg. Nem nagy dolog miatt, és nem is egyszer, de ha sok kicsi összegyűlik, az ember előbb-utóbb összeroppan a súly alatt. Most vagyok elsőéves gimnáziumban, és ez olyan terheket ró rám, amit néha nehezen tudok cipelni. Nem az osztályommal van probléma. Nagyon rendes mindenki - egy-két ember kivételével, de az a két ember is elég ahhoz, hogy teljesen hasznavehetetlennek érezzem magam.
Szóval, azt hiszem, ennek a történetnek itt most vége kell, hogy legyen. Egy teljesen új már bontakozik ki a fejemben, sőt kettő is, de ezt a történetet már 100%, hogy befejeztem. Ha szeretnétek, fent hagyom így, hogy ha egyszer visszatérne a kedvem, folytathassam, de ha nem, akkor azt is teljes mértékben megértem.
Sajnálom, hogy így alakult, remélem, nem fogtok nagyon utálni, és nem haragszotok majd rám annyira.
Nagyon szeretlek Titeket, és ha kíváncsiak vagytok a további írásaimra, akkor azokat nagyon szívesen megosztom Veletek.
Tényleg ne haragudjatok rám.
Annie Hopes (talán ezen a blogon, utoljára)