Sziasztok! Tudom, biztos unjátok már, hogy ennyiszer kérek bocsánatot. Mégis megteszem, mert szeretlek Titeket, és úgy érzem, tartozom Nektek ennyivel. Sajnálom, hogy nem írtam. Sajnálom, de most tényleg képtelen voltam rá. A írás az életem. Ami a mostani állás szerint romokban hever. Olyan munkát pedig nem adok ki a kezemből, ami a legjobb indulattal is szar.
Sajnálom, tényleg, szívből. Viszont úgy döntöttem, nem adom fel. Noha akármennyire rossz is most minden körülöttem, megpróbálok főnix módjára újra feltámadni a hamvaimból, és összeszedni magam. Felvételi előtt állok, két nap múlva el is dől az életem, így nem ígérek a hétvégére fejezetet. Sőt, egyáltalán nem is ígérek. Mert csak akkor fog jönni, amikor a lelkemben fel tudom dolgozni az elmúlt hetek eseményeit, és túl tudok rajtuk lépni. Viszont hamarosan jönni fog, erre megesküszöm! És az adott szavamat soha nem szegem meg. SOHA!
Remélem, azért maradtatok még páran velem, és nem vettek meg nagyon azért, amiért ennyire komplikálom a dolgokat. Most mindenkire szükségem van, remélem, egyszer visszaszerzem majd a bizalmatokat!
Ti vagytok a legjobbak, szeretlek titeket!
Petru
U.i.: Szombaton gondoljatok rám, és szurkoljatok Nekem, ugyanis délelőtt 10 órától délig felvételit írok a BJG-ben :)
