Köszönöm Nektek!

Sziasztok!
Óriási meglepetés ért, amikor ma felnéztem a blogomra! Több, mint 250-en látogattátok meg 3 nap alatt! Mikor megláttam, rendesen elérzékenyültem ám! Igazán hálás vagyok Nektek, hogy ennyire érdekel titeket Lola és Eric története, és hogy kíváncsiak vagytok a folytatásra. Nem nagy ajándék, tudom, de hoztam Nektek egy kis részletet a 2. fejezetből. Elárulom, ez is eseménydús lesz, és kicsit írtam még hozzá, hogy hosszabb frisst kapjatok! Még egyszer köszönöm!
U.i.: Köszönöm az 5 rendszeres olvasót, és a komikat! Majd személyesen is válaszolok, de akkor már itt is megköszönöm Nekik! :)

 "Eric Saade épp a lányöltöző előtt sétált el, közben pedig a reggeli lányon gondolkodott. Furcsállotta, hogy nem kapott sem szívrohamot, sem remegő görcsöt a közelében. Igazán mókás volt látni, ahogy elpirul szégyenében, és minél hamarabb el akar tűnni a közeléből. Mikor elhaladt az öltöző előtt, hangos kiabálás szűrődött ki az ajtó mögül. Kíváncsian közelebb hajolt, hátha jobban hallja az eseményeket. Camille, aki eddig le sem szállt a fiúról, épp egy lányt osztott ki, ám az nem hagyta magát. Majd egy nagy csattanás, és újabb visítás törte meg a hirtelen beállt csendet. Majd a barna hajú titokzatosság kivágtatott, majdnem fejbe vágva a fiút, aki az ajtó előtt hallgatózva még épp idejében észrevette, és elhárította a lebukás veszélyét. A lány a kezét dörzsölgette. Szóval ő ütötte meg Camille-t… A fiú jól mulatott a lány bosszúságán, hiszen észre sem vette, ahogyan mögé lopózott. Mikor meg akart volna fordulni, beleütközött a srác izmos mellkasába, és mélyen elpirult. Ez megint mosolygásra késztette az előtte állót, de inkább utat engedett neki, hadd tomboljon tovább. Érezte, hogy még találkoznak…" ( Ez egy E/3-as rész, és ennyi van az egész második fejezetben, de úgy gondoltam, megérdemlitek! )

U.i.2:  A friss fejezet valószínűleg vagy hétfőn, vagy kedden kerül fel! Akik pedig jelezték, hogy kitesznek, azokat természetesen én is kiteszem az oldalra. Megérdemlik.
Petru P.