Prológus

Loretta Lola Carmen. Ez lennék én. Egy 17 éves, kamasz gimnazista, akinek a mindene a zene és a tánc. Nem olyan régen Stockholmba jöttem tanulni, persze ösztöndíjjal, így a szüleimet meg tudtam kímélni valamennyire az anyagi részektől. Na, nem mintha gondot okozott volna kifizetni nekik, de én ragaszkodtam az elveimhez.  A lakásom a belvárosban van, nem messze a sulitól, így pár perc gyaloglás után már ott is vagyok. Egész megszoktam már a környezetet, kicsit ugyan furcsák a svédek, de barátságosak. A szomszéd néni mindenben segít nekem, sőt, már svédül is elkezdett tanítgatni, hogy jobban értsek dolgokat. Nagyon kedves, igazából a nagymamámra emlékeztet, csak nagyinak rövid, míg Anne néninek hosszú, őszes haja van. Amúgy pedig Magyarországról jöttem, bár csak félig vagyok magyar. Apu angol, anyu pedig magyar. Eddig Magyarország és Anglia között ingáztam, mert a szüleim elváltak, de lassan 2 éve folyamatosan Angliában éltem, így az angolt már anyanyelvi szinten beszélem. Ezzel legalább nem lesz gondom… A bátyám már 3 éve külön él tőlünk, és az agglegények boldog napjait tengeti magyar honban. Hát igen, azt hiszem, ő soha nem fog változni. De nem is kell. Mert szerintem mindenki olyan, amilyen, és ha ez valakinek nem tetszik, azzal nem kell foglalkozni. A családod és a barátaid akkor is szeretni fognak, ha valami őrültséget csinálsz, a többiek véleménye pedig úgysem számít. Ez az én elvem. És úgy döntöttem, ennek megfelelően fogok élni…